Időmérők? Egyszerűen imádom őket!

Nem tudom, miért fogtak meg ennyire, de ez már nagyon régen történt. Gyrek koromban már emlékszem, hogy a fali kakukkos óra elött ülve, vártam a nagy előadást. Egyik legkorábbi emlékem. Még talán óvodás sem voltam. 

Na meg, nagypapám rakéta órája... rugós fémszíjjal. Mint egy ódon swatch :) 

Aztán sokáig csak az álmodozás, az osztálytársak kincseinek csodálata. Mígnem kenyérkeresővé cseperedtem, és hoppá! Kezdődhetett a gyűjtőszenvedély fellángolása. És ez azóta is csak gyűlik. Svájci, német, orosz és japán karórák sorakoznak a dobozokban, bőröndben, tartóikban, hogy néha elő, elő vegyem őket, és megcsodáljam földön túli szépségüket.

A bőr óraszíj készítés is magával ragadott. A nyers bőrök illata, a kézi varrás finomsága... Na igen, érdemes volt bőrdíszműves tanfolyamra járnom. Imádtam, csakhát arra sincs időm. (Nem szánok rá)

És most kezdődik a legújabb kedves agymenésem, a karóra divat blog. (Van egy óra webshop ötletem is, de pssszt, ez még titok!) :)

Na indulás!